Vitaindító kazáncserékhez

Vízjáratok, hőcserélő

A gyakorlatból két fontos szempontot szeretnénk kiemelni, amely nélkül nem mehetünk el szó nélkül, és ehhez várjuk a szakmai hozzászólásokat is. Az egyik, a korszerű kondenzációs gázkazánok hőcserélője, amit a szerelés során sok egyéb más mellett figyelembe kell vennünk. Léteznek alumínium-szilikátból készült hőcserélők, a Giannoni hőcserélők, nagy vízjáratokkal rendelkező hőcserélők, spirál hőcserélők stb. Igazából gyártótól függ, hogy milyen hőcserélővel, és milyen filozófia mentén szereli fel a gázkazánokat. Célszerű már a munkálatok megkezdése előtt átnézni, hogy a gázkészülék milyen hőcserélővel szerelt, és ehhez kapcsolódóan mit ajánl a gyártó. Azonban fontos kihangsúlyoznunk, hogy rendszermosás minden esetben szükséges, amit ma már minden gyártó elő is ír. Ugyanis nemcsak a rossz minőségű fűtővíztől nemcsak a hőcserélő mehet tönkre, hanem egyéb alkatrészek is, mint például „beállhat” a szivattyú, eldugulhat a váltószelep függetlenül attól, hogy a kazántest nagyobb, vagy kisebb méretű vízjáratokkal rendelkezik. Az alumínium –szilikát hőcserélőknél fontos a víz minősége, a vízkeménység, a pH érték, az elektrokémiai potenciál, stb. Előfordult már olyan eset a gyakorlatban, amikor a vízrendszerbe felszerelt vízlágyító okozta az alumínium-szilikát hőcserélővel rendelkező kazán kilyukadását. Elég egy apró radiátor csöpögés, és a sűrű utántöltéseknek köszönhetően máris elromlik a szakszerűen beállított víz minősége. A gyártók ma már minden esetben megkövetelik a mágneses iszapleválasztó, szűrő beépítését.

Hajrá „vasas”!

Ha régi, „vasas” fűtési rendszerről van szó, abban az esetben is néhány gyártó megköveteli a fűtési rendszer hőcserélővel történő leválasztását. De olyan esetek is léteznek, amikor a gépésznek kell dönteni, hogy az adott kazán esetén leválasztja-e a rendszert vagy nem. Tehát sok szempontból a szerelőnek kell felelősség teljes szakmai döntéseket meghozni műszaki kérdésekben.

Gázfogyasztó készülék „részeként” tanúsítás?

A másik probléma a gyári kéményrendszerekkel kapcsolatos tudnivalók. Sajnos ezzel kapcsolatban is van egy megtörtént eset, amely később okozott nehézségeket a szerelőknek, és a megrendelő tulajdonosnak. Egy kondenzációs gázkazánt szereltek fel a saját, „részeként” tanúsított rendszerével, és mondván, hogy nincs rá szükség, nem kérték a kéményseprő engedélyeztetési eljárást (megjegyezzük a szabványoknak és a jogszabályoknak megfelelően nagyon helyesen!). Mikor a szerelés után fél évvel a katasztrófavédelem ellenőrzést tartott, a készüléket lezárták, mert nem volt kéményseprő tanúsítványa. Minden egyéb engedélyjel rendelkezett a gázkazán.  Mi ilyekor a teendő? Erre már Fazakas Miklós reagált.

Álláspontom szerint a kazáncsere esetében hibázott a katasztrófavédelmi hatóság a következőkre való tekintettel:

1. A vonatkozó kéményseprő-ipari jogszabályok nem biztosítanak nyomozati jogkört a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátói számára. Így kérdéses, hogy az említett ellenőrzés milyen jogszabályi alapon indulhatott el egyáltalán? A kéményseprő-ipari jogszabályok értelmében ugyanis egy égéstermék-elvezető úgy kerülhet a kéményseprő-ipari tevékenység ellátójának nyilvántartásába, hogy a tulajdonos először kezdeményezi a kérdéses égéstermék-elvezető vizsgálatát. Ez követően például a társasházi lakások esetében a kéményseprő-ipari tevékenység ellátója már a jogszabályban előírt gyakorisággal kezdeményezni köteles az égéstermék-elvezető vizsgálatát, de az első lépést minden esetben a tulajdonosnak kell megtennie a jogszabály szerint. Ha ezt nem teszi meg, akkor ez az ő (tulajdonos) felelőssége, de a helyszínen eljáró kéményseprő a  hatályos jogszabály alapján nem kutakodhat az állampolgárok ingatlanaiban, hogy például egy égéstermék-elvezetőnek látszó valami, valóban égéstermék-elvezető-e.
2. A 426/2016/EU (2016. március 9.) rendelet (GAR –európai gázkészülék rendelet (amelynek alapján a gázfogyasztó készülékek forgalomba hozatala történik) hatálya alól a gázfogyasztó készülékek akkor kerülnek ki, amikor a készülék gyártója véglegesen feladja a készülék előállítása felett gyakorolt ellenőrzési jogát. Az olyan, a gyártó által üzembe helyezésre kötelezett gázfogyasztó készülékek esetében, mint a kérdéses gázkazán, a készülék használatba vehetőségéről a gyártó megbízásából eljáró üzembe helyező írásban nyilatkozik az üzembe helyezés alkalmával. Azaz a készülék a forgalomba hozatalára vonatkozó 426/2016/EU rendelet hatálya alól műszakilag az üzembe helyezéskor fennálló állapotában kerül ki a gázkazán. Nyilvánvaló, hogy a gázkazán-gyártók az olyan elkülönülten értékesített gázkazán részegységekre, mint például a kazán-modul (általános fogalomként a „készülék-modul” fogalmát használjuk, például, ha gázkonvektorokról beszélünk) , vagy a gázkazán meghosszabbító szerelvényei, égési levegő és égéstermék termináljaira, értelemszerűen csak részegység megfelelőség garanciát vállalhatnak, és ezért írják elő az üzembe helyezésre vonatkozó kötelezettséget, mert amikor ezekből az említett részegységekből a helyszínen készre szerelik a gázkazánt, akkor azokat a gyártó által előírt beállításokat és ellenőrzéseket el kell végezni a kazánon, amelyek csak  a kazánnak abban a teljesen összeszerelt állapotban végezhető el, amely megfelel a gázkazán EU típusvizsgálati tanúsítványa szerinti állapotának. Ez az állapot magában foglalja a gázfogyasztó készülék szabadban elhelyezendő égési levegő és égéstermék kilépésre kialakított termináljait és a gázfogyasztó készülék részeként forgalomba hozott minden olyan részegységet, amely e termináloktól a gázkazán kazán-moduljához égési levegőt vezet, vagy a kazán-modultól égésterméket vezet a gázkazán részeként forgalomba hozott égéstermék terminálig. Az a burkolt feltételezés, hogy egy gázkazán csak a gázkazán-gyárban állítható  elő, nem más mint egy tévedés. Ilyen előírás nincs, senki sem tud ilyen előírásra hivatkozni. E vélelemmel szemben a gázkazánok előállítása nem a kazángyártó, hanem a különböző beszállítók telephelyén kezdődik el, és az üzembe helyezésre kötelezett gázfogyasztó készülékek előállítása a használat tervezett helyszínén fejeződik be, mert a gyártó a tervezett használat helyszínén adja fel a termék előállítása felett gyakorolt ellenőrzési jogát. A tagállami telepítési előírások hatálya a vonatkozó kormányrendelet értelmében nem terjedhet ki azokra a területekre, amelyek a forgalomba hozatalra vonatkozó jogszabályok hatálya alatt már szabályozott. Ebből következően hibás a kéményseprő-ipari jogszabályoknak az olyan értelmezése, amely szerint a 426/2016/EU rendelet hatálya alatt, a készülék EU-típusvizsgálati tanúsítványa és a tanúsító intézethez leadott azonosítási dokumentációja szerint értelmezett gázfogyasztó készülék megfelelősége a tagállami telepítésre vonatkozó jogszabályok hatálya alatt tovább vizsgálható. Ez azt jelenti, hogy például a gázkazán kazán-moduljának és égésterméket vezető csöveinek megfelelő kapcsolatának vizsgálata sem a gázipari sem pedig a kéményseprő-ipari telepítési szabályozás hatálya alatt nem írható elő, mert a megfelelőséget a gyártónak a készülékhez mellékelt megfelelőségi nyilatkozata igazolja, de csak abban az esetben, ha a gyártó által előírt üzembe helyezést is elvégezte a gyártó megbízásából eljáró üzembe helyező. A tagállami telepítési szabályozás hatálya alatt legfeljebb azt írhatjuk elő, hogy a forgalomba hozatali szabályozás hatálya alatt előírt vizsgálatok megtörténtét igazolni kell. Mindez nem keverendő össze a tagállamnak a forgalomba hozott termékek megfelelősége felett gyakorolható ellenőrzési jogával, amelyhez kapcsoló eljárások kizárólag a forgalomba hozatali szabályozás hatálya alá tarozhatnak és nem tarozhatnak a telepítésre vonatkozó jogi szabályozások hatálya alá.
3. A kérdéses gázkazánok megfelelőségét általában a vonatkozó jogszabályban hivatkozott harmonizált európai szabványoknak való megfelelőség kimutatásával igazolják. 1995. évi XXVIII. törvény 6.§ (2) értelmében, a vonatkozó jogszabályban hivatkozott szabványnak megfelelő berendezést minden érintettnek úgy kell tekintenie, hogy az adott jogszabály követelményeinek a kérdéses berendezés megfelel. Továbbá a CE jel hatálya alatt forgalomba hozott termékek konstrukciójára vonatkozóan a tagállamok semmilyen további követelményt nem támaszthatnak. Mivel a kérdéses gázfogyasztó készülék égéstermék vezető tereit határoló szerelvényei a gázfogyasztó készülék részét képezik a gázfogyasztó készülék forgalomba hozatalára vonatkozó jogszabály szerint, ezért a törvény említett előírására való tekintettel a kérdéses szerkezetet úgy kell tekinteni, hogy az megfelelő. Azaz a katasztrófavédelmi hatóságnak tehát a gázfogyasztó készülék megfelelőség igazolása és a beüzemelésiről szóló dokumentuma alapján, úgy kell tekintenie, hogy a kérdéses berendezés megfelelő!  A tehát a törvényben említett „kell” szó a tagállami hatóságokra is vonatkozik! Azaz a gyártóknak egy szabvány alkalmazásról szóló döntését a tagállamok hatóságainak is el kell fogadnia, és nem támaszthatnak a vonatkozó gázkészülék szabványtól eltérő követelményeket, például nem írhatják elő, hogy az adott termék feleljen meg az MSZ 845 követelményeinek!
4. A kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény 1§ 2. szerint: égéstermék-elvezető: az épített kémény, az épített vagy szerelt, héjból vagy héjakból álló szerkezet, amely egy vagy több járatot képez, és a tüzelőberendezésben keletkezett égésterméket a tüzelőberendezés égéstermék kiléptetésre szolgáló kivezetésétől a szabadba vezetheti; Nyilvánvaló, hogy a tüzelőberendezés égéstermék kilépésre szolgáló kivezetését és annak helyét a gázfogyasztó készülékek forgalomba hozatalát szabályozó 426/2016/EU rendelet szerint kell értelmezni. A vonatkozó harmonizált európai gázkészülék szabványban a  kérdéses gázfogyasztó készülék égéstermék kivezetésére vonatkozóan, többek között a következő követelményeket találjuk: Az égéstermék kivezetés olyan legyen, hogy az azt és a levegő bevezetés terminálját érő szélhatások ne okozzanak olyan nyomáseltérést a készülék levegő bevezetése és égéstermékének kivezetése között, amely a készülék megfelelő működését akadályozná. Továbbá az égéstermék terminál kialakítása olyan legyen, hogy a szabadból egy 15 mm kisebb átmérőjű gömb a gázfogyasztó készülék égésterméket vezető tereibe ne legyen bevezethető. Az előbbiek alapján nyilvánvaló, hogy például a C₃₃ típusú gázfogyasztó készülék égéstermék kilépésre szolgáló kivezetésének helyét a tető felett kell értelmezni, amelynek kialakítása olyan, hogy a különböző szélhatások ellen védje a készüléket. Ebből következik, hogy a készülék égéstermék kivezetésének konstrukciója nem alkalmas arra, hogy hozzá, egy tőle függetlenül forgalomba hozott szerkezetet, például egy égéstermék-elvezetőt kapcsolhassanak. Nyilvánvaló, hogy a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló törvény   5. § (1) a bekezdésében említett égéstermék-elvezetőt is, a törvény 1 § 2. –ben megadott definíciója szerint kell értelmezni. Azaz az égéstermék-elvezető a gázfogyasztó készülék (tüzelőberendezés) égéstermék kilépésre kialakított kivezetésétől értelmezhető, természetesen csak abban az esetben, ha a tüzelőberendezés kialakítása megköveteli, hogy égéstermék-elvezetőhöz csatlakoztassák. Ezen az alapon nem szükséges, sőt tilos például az olyan „A” típusú tüzelőberendezéseket égéstermék-elvezetőhöz csatlakoztatni, mint például a szokásos gáztűzhelyek. Ebből  a példából látható, hogy nem létezik olyan szabály amely előírná, hogy minden tüzelőberendezés fajtához égéstermék-elvezetőhöz kell csatlakoztatni. Annak feltételezése tehát, hogy minden tüzelőberendezés fajtához égéstermék-elvezetőhöz kell csatlakozatni, nem más, mint csúsztatás. A tüzelőberendezést akkor kell égéstermék-elvezetőhöz csatlakozatni, ha a tüzelőberendezés konstrukciós kialakítása és a tüzelőberendezéshez csatolt  dokumentáció szerint erre szükség van. Ez így van minden olyan szerkezet esetén, amely a tüzelőberendezést kiszolgálja. Például hálózati  vízellátást is csak azokhoz a gázfogyasztó készülékekhez szabad és kell csatlakoztatni, amelyek esetében a gázfogyasztó készülékhez csatolt dokumentáció szerint erre szükség van.
5. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy hibás a kéményseprő-ipari jogszabályoknak minden olyan értelmezése, amely lehetővé tenné azt, hogy a gázipari szabályozás hatálya alatt forgalomba hozott gázfogyasztó készülékek átalakítását bárki kikényszerítheti, annak érdekében, hogy a gázfogyasztó készülékek kérdéses részei ne a vonatkozó harmonizált európai szabvány követelményeinek, hanem a hazai MSZ 845 szabványnak feleljenek meg. Ne felejtsük el, hogy az égéstermék-elvezető a gázfogyasztó készülék kiszolgálója és nem fordítva. Továbbá abban az esetben, ha valaki a hazai kéményseprő-ipari jogszabályokat úgy értelmezné, hogy azok ütközésben állnak a 426/2016/EU rendeletben foglaltakkal, akkor a hazai jogszabályokat kell  átalakítani annak érdekében, hogy az EU-s és a hazai jogszabályok közötti összhangot megteremtsük, annak érdekében hogy a gázfogyasztó készülékeket a hazai kéményseprő-ipari szabályozás is a 426/2016/EU rendeletnek megfelelően értelmezze. Továbbá, ha a nemzeti szabványosításról szóló törvény 6. § (2) foglaltakat valaki esetleg ütközőnek vélné, például a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló rendeletben foglaltakkal, akkor magasabb rendű jogszabály, tehát a törvény előírásait kell követnie.  

6. A típusokkal kapcsolatban felmerült kérdésekkel kapcsolatban pedig egy példával kell éljek: Akkor amikor valaki vásárol 10 db. M6-os anyát és erről egy blokkot kap az eladótól, akkor az eladó és a vevő között egy szerződés jött létre, amelynek önkéntes alapon, de a későbbiekben kötelezően alkalmazandó mellékletét képezi az M6-os menetre vonatkozó szabvány. Mivel a vevő M6-os menettel ellátott anyát kért és az eladó M6-os menettel ellátott csavaranyát adott el, ebből következően a szabvány alkalmazása a felek közös akaratából a továbbiakban már kötelező, és ha a menet nem felel meg a vonatkozó szabvány követelményeinek, akkor ennek kötelező erővel bíró jogi következménye van!  Amikor az eladó és a  vevő egy harmonizált európai gázkazán szabványban azonosított, CEN/TR 1749-ben leírt típusra hivatkozik az adásvétel során, vagy amikor a telepítést tervező mérnök, vagy a gázkazán EU típusvizsgálati tanúsítványát kiállító európai tanúsító intézet, ugyanennek a gázkazánnak a kiterjedést az alkalmazási területe szerint megfelelő gázkazán szabványban azonosított típusra hivatkozva azonosítja, akkor ennek a típusnak a vonatkozó harmonizált európai szabványban foglaltak szerinti értelmezése, az előbbiek szerint még a tagállamok hatóságaira nézve is kötelező.